Tegnap, az egyik tankönyvemet olvasva megkapott egy szemléletmód, amit eddig nem néztem ilyen szemmel. Akkor álmosan csak tudtam, hogy visszatérek rá, ma frissen átolvasva...no még itt is törvényekről ír ;)

Ti, hogyan értelmeztétek ezelőtt ezt a Jézusi mondatot?

„A konfliktuskezelés harmadik típusa a kölcsönösségen alapul.

Kard által vész, ki kardot ragad!

Kölcsönös érdek, hogy szabályozzuk dolgainkat, megegyezzünk, ha nincs más lehetőség, okos és igazságos kompromisszumot kössünk, betartsuk a törvényeket, a magunk által alakított szabályokat. Igyekezzünk úgy viselkedni másokkal, ahogyan azt magunkkal szemben elvárjuk, s akkor van remény arra, hogy biztonságban érezzük magunkat, és bízni tudjunk a többi emberben.”

(Hát kompromisszum hívő nem vagyok csak konszenzus, szeretem a dolgokat konstruktív konszenzusban lejátszani. Kompromisszum – elvesz mindig valamit, a konszenzus – ad valamit, hozzárak és emeli mind a két félt.)

„Pl. A Montague és a Capulet család viszályának egyértelmű és szigorú törvényekkel törekszik véget vetni a hatalmat megtestesítő Herceg. S ezen törvények adják a

reményt, hogy a gyermekeik holtteste fölött egymásnak kezet nyújtó szülők a következő időszakban nem kezdik majd újra az egymás elleni harcot.”

(Kicsit kemény példa de jól szemléleti az ok-okozatot, bár így sem néztem ezt a mondatot, hogy a szülők okozataként utaljak rá. Hmmm..érdekes innen is megnézni vizsgálni.

És vajon számít, hogy mi milyen áron válik akár okká vagy okozattá? Nekem igen!)

Várom a meglátásokat, véleményeket, gondolatokat! :)

Szép napot!

Anita